A stressz... olyan gyakran hallom mostanában ezt a szót, hogy elgondolkodtam rajta... Vajon mi is ez? Mi okozza? Nevezhetem ezt betegségnek? Mikor kezdődik? Van mellékhatása és/vagy következménye?

Utánanéztem és úgy gondoltam, hogy megosztom Veled is a "tapasztalatokat".

Nos: a stressz nem minősül betegségnek, szóval ezzel ne menj a háziorvoshoz, ha kétoldali munka undorban szenvedsz! ;) Ezt egy állapotnak minősítik, magyarul nevezhetnénk feszültségnek vagy idegességnek is. Az állandó negatív ingerek okozzák, és a következménye lehet immungyengeség, ragyák (saját tapasztalat... :S), "ürítési" xDD problémák és még sorolhatnám. A stressz befolyásolja tehát a kinézetünket, az egészségi állapotunkat, sőt még az élettartamunkat is. 

Az is tény, hogy a nők jobban bírják a stressz helyzetet és ezért tovább is élnek. Ó, igen uraim most mi (nők) győztünk!! :P

Elgondolkodtam azon is, hogy mikor stresszelhet az ember először, arra jutottam, hogy már a születés előtt is idegeskedhetünk, még akkor is, ha édesanyánk mindig nyugodt, hiszen a születés már egy stressz helyzet... hát ez a szomorú igazság, akkor is kapunk ilyen adrenalin löketeket, ha nem akarunk.

Javaslat: ha elolvastad amit írtam, akkor kérlek ne költözz el a Himalájára, abban reménykedve, hogy ott ingerszegény a környezet, mert akkor is történhet bármi, pl.: egy lavina xD és akkor megint ugyanott tartasz mintha a kényelmes lakásodban csücsülnél a pihe puha takaró alatt és nyakon öntenéd magad egy kis forró csokival! :))

Egyszóval: ingerszegény környezet nem létezik --> a stressz nem rossz, az élet része és csak a dokik akarnak rajtunk sokat keresni, ezért mondják, hogy szedd a bogyókat! 

 Itt most nem az oszt.fő.-i órák általános témájáról szeretnék beszélni (... vagy írni?! :?). Az már lerágott csont, elmondták legalább egy milliószor. (Bár úgy gondolom, hogy aki ki akarta próbálni az ezekhez a felvilágosításokhoz túl sötét, akinek meg van egy kis sütni valója *nyammíí* az úgy sem fogja, de mint mondtam nem ez a téma.)

Én arról akarok beszélni, hogy más is lehet-e drog a számunkra, nem csak a földhöz ragadt értelemben vett drog. Itt vagyok mindjárt én: megveszek a romantikus regényekért, szeretek írni, kedvelem a pöttyös tárgyakat és mostanság a zene is leköt... nekem egy jó ideje ezek a drogjaim.

Tanév közben amikor nincs időm ezekre, akkor rossz kedvű vagyok és hiány érzetem van. Persze nem halálos, tehát ha mondjuk bedobok 2 kocka csokit *nyamm-nyamm* akkor elmúlik, de akkor is hiányoznak... Ilyenkor amikor megvannak nekem ezek, akkor... akkor is eszek csokit xD

Meg Cabot is írt erről, bár csak 1 sort, de engem azóta foglalkoztat ez a téma, mióta azt a sort elolvastam. Pontosan nem emlékszem az idézetre és sajnos most nem is találtam meg, de ha kell újra olvasom az egész Neveletlen Hercegnő Naplója 10-et (Ne sajnáljatok! Legalább van megint egy jó ürügyem újra elolvasni! ^^). Valahogy úgy hangozhatott, hogy "rájöttem, hogy mi az én drogom, az írás".

Sokat gondolkodtam rajta és van benne valami, mindenkinek vannak ilyen kis dolgai, talán nem függőség, de ha le kell mondania róla akkor az rosszul esik nekünk. Szerintem, ez határozottan nem függőség, csak apróságok amik hozzánőttek a kicsi szívünkhöz és képesek vagyunk lemondani róluk, csak hát... fáj. Nem fizikai fájdalom, hanem a lelkünkön lesz egy aprócska seb, és mint mikor lehorzsolod a kezed, aztán szappanos meleg vízzel lemosod, úgy ez is fájdalmat okoz, nem nagyot, nem eget rengetőt, csak picit. (Tudom, a függők is ilyen és ehhez hasonló szövegekkel védekeznek, de ha Neked is vannak ilyen kis... nevezzük őket éjdöshöknek (:P), szóval ha vannak ilyen éjdöshkéid akkor lelked is van és akinek van lelke az megérti hogy mit akartam kinyögni és miért szenvedek itt a hosszú terjengős magyarázatokkal.)

Remélem, hogy megértetted a kijelentéseim mögött megbúvó kérdést, de ha mégsem, akkor segítek: OKOZHAT "FÜGGŐSÉGET" OLYAN DOLOG IS MINT PÉLDÁUL EGY JÓ KÖNYV, VAGY BÁRMI ILYESMI?? És ha valaki azzal mer jönni nekem, hogy van ennek neve is drágicám: kedvencek, akkor olyat válaszolok neki, hogy még a dédunokái se mernek majd blogot írni... na jó, lehet hogy egy kicsit eltúloztam?? :?

Kommenteket kérek! Mi a véleményed? Eltúloztam? xD (Amúgy mielőtt rám fogná valaki, nem fórumot akarok csinálni a blogból, csak visszajelzésre van szükségem és punktum)

(A heyesírási hiábkért felelőséget nem vállalok.)

(Az utolsó elötti bekezdésben nincs egyetlen egy bújtatott fenyegetés sem! Csak nyílt... xD)

 Ma amikor futottam... na jó igaziból csak kardio-edzés volt, mert esőre áll, meg futkorászni csak félhomályban jó, amikor már nem látják a lilás árnyalatú képedet meg a fuldoklásodat. ^^" Szóval ekkor rá jöttem valamire, méghozzá arra, hogy van még valami - a zene hallgatáson és a hintázáson kívül - ami segít lehiggadni, ha ideges vagyok. (Igaz, közben zenét is hallgattam... *elgondolkodik* de ezt nem annak tudom be és kész. :D )

Ebbe a felfedezésembe beavattam egy személyt, akit most nevezzünk anyának. (Tudom, hogy fárasztó vagyok, de megszokható!) Ő mondta, hogy ezt nem én fedeztem fel először, szóval inkább mégse jelöltessem magam a Nobel-díjra. (... már késő :S)

Szóval visszakanyarodva a futáshoz mondott pár érdekes dolgot, én meg utána jártam. Valami ilyesmit mondott: "Rájöttek arra (hogy ki azt nem mondta...), hogy a szenvedélybetegeket is rá kellene venni arra, hogy sportoljanak, mert ilyenkor olyan hormonok szabadulnak fel a szervezetben, mint mikor az antidepesszánsokat szedik!"

Hogy mire jöttem rá? Mielőtt elmondom, egy kis magyarázat:

Szenvedélybetegség:

 Valamiből (drog, cigi, pia, stb.) túlzásba viszi kicsit... nagyon a használatot. Ez ilyen pszihológiai dolog, szóval erről egy idő után már nem tehet. --> Nem bír vele leállni. Az alapján a rövid kis meghatározás alapján ami a legfrappánsabban közölte a dolgot, az alapján arra következtettem, hogy ebből azért nem gyerekjáték kigyógyulni, szóval azért ne ítéljük el azokat akik ilyet tesznek... :S

http://www.vital.hu/themes/psyc/szenvbeteg1.htm (Itt egész érthetően és nem virágnyelven (mert ez szerintem fontos...), tehát érthetően le van írva a dolog, viszonylag röviden)

Antidepresszánsok:

Serkentik a szerotonin hatását az agyban. (A szerotonin: egy vivőanyag, bár keveset tudnak róla, mégis úgy gondolják, hogy fontos szerepe van az alvásban, a testhőmérsékletben, az étvágyban, a hangulatban, a hányingerben stb. stb.) Sokan azt hiszik, hogy jók fontosak, vagy nem tudnak róla semmit, de hosszú távon igen károsak.

Most hogy végre már tudjuk, hogy mi mit jelent (ha te tudtad, akkor bocsi, bár nekem segített... :) --> mire leírtam ezt rájöttem, hogy nem is akarok bocsánatot kérni, mert ha tudtad, akkor is egy kis memória frissítés nem árt) térjünk a légyegre:

 Több cikket is átböngésztem és arra jutottam, hogy lehet valami ebben a futásban, bár nem nagyon elismert módszer, ahogy látom. Félnek tőle, és egyáltalán nem biztos hogy beválik... még mindig az antidepresszánsokat használják és javasolják és mindenféle.

Bár lehet, hogy a szenvedélybetegeknek nem, de nekem igenis bejön a futkorászás, szóval ha valahol látsz egy őrült mérgezettegérként rohangáló némbert lila fejjel (bár nem láthatsz, mert én felhomályban futok... :P), hmm... akkor inkább ha félig vakon botorkálsz haza és hörgést hallasz, ne ijedj meg, csak összetalálkoztál velem!

Köszülj! Nagy élmény lesz! :D

(Az esetlegesen felmerülő helyesírási hibákért felelőséget NEM vállalok... bár biztos nem lesz semmi gond! (Szerénységem felér a helyesírásom tökéletességével!! xD))